2015. június 20., szombat

Selina Olivieri: A köd



Mindenekelőtt légy szíves, mondj egy kis ajánlót új, A köd c. regényedhez!



A Köd című írásom szintén misztikus. Próbáltam úgy megírni, hogy finoman folyjon bele a természetfeletti a főszereplő szokványos hétköznapjaiba. Egy srác lélekutazásáról szól, és arról, hogy a tudatalatt, magában hordozott problémái apránként testet öltenek körülötte, miközben úgy húzza az igát a gyárban sorstársaival, akár egy munkatáborban. Rémálmok gyötrik, lázad a világ ellen, a munkahelyén nap mint nap merő küzdelmeket kell átélnie egy olyan főnökkel szemben, akiről először nem is sejti, hogy ő minden rémálmának forrása. Nemsokára saját magától is félni kezd, hiszen olyasmi kezd kibontakozni benne, amiről az előtt úgy tudta, hogy lehetetlen.
Helyszín: A képzeletbeli Magyarország fővárosi külterületén található gyártelep, azon belül is a gyár, ami egy gazdag vietnámi befektető aranybányája, ezen kívül minden más is kizárólag az én kitalációm.
"-Tudtátok - kapta föl a fejét Robi -,hogy a Foxconnál tíz dolgozó lett öngyilkos kétezer-tíz és kétezer-tizenkettő között?"
Herczeg Olivérnek meg kell barátkoznia a gondolattal, hogy Danh Van Tronghoz, aki a többszörös gyártulajdonos vezérigazgató fia (nem mellesleg rettegett nőcsábász és a gyár helyi diktátora), valamiféle szálak fűzik... Mi van akkor, ha rájössz, hogy az az ember, aki teljesen az ellentéted, és a legunszimpatikusabb személy, akivel valaha találkoztál, illetve nem bírsz vele egy légtérben megmaradni, kiderül, hogy a lelki társad, pedig azonos nemhez tartoztok...? Olivér hiába tiltakozik, úgy tűnik, valakik nagyon szeretnék összeboronálni őket, miközben munkahelye egyre inkább egy démoni munkatáborhoz kezd hasonlítani.

A történetben trágár szavak hangzanak el, hogy még életszerűbben, naturalista módon mutathassam be milyen is egy hétköznapi melóhely egy már összeszokott (és dühös) közösségben, ahol úgy tűnik, mintha a sötétség egykor a gyár falaiba ivódott volna...


Talán adódik a kérdés: miért éppen Vietnám?


Azért választottam a vietnámiakat, mert részben személyes élmények hatására írtam meg ezt a történetet, megspékelve fantáziával... és a végén van egy jó nagy csavar, amit persze nem árulhatok el...!



Honnan merítetted az ihletet a sztorihoz? Jártál már Vietnámban?


Nem, de volt vietnámi ismerősöm, a gyári munka pedig csak megmozgatta a fantáziámat, mert ez a robotszerű rabszolgamunka, amit ilyen helyen végeznek, tökéletesen beleillett a történetbe. Jól lehetett érzékeltetni vele az elnyomást, a dolgozó alárendelt és a fölérendelt viszonyát.Tehát ebben a gyárban a vezetőn keresztül tulajdonképpen egy sötét erő csapong, amit le kell győzni, mielőtt valami borzasztó dolog történik, illetve meg kell fejtenie a főhősnek, mi köti össze láthatatlanul egy ilyen emberrel.A művet egyébként részben saját munkahelyi élmények ihlették, egy nagy adag fantáziával megspékelve.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése